Rólunk

Küldetésünk

„A közösség mindig arra hívja az embert, hogy több legyen.”

A Bárka Közösség jel akar lenni. Jel egy olyan világban, mely sikerhajszára, versenyszellemre, az öregedés elkerülésére, a tudás hatalmára, a betegségek eltávolítására tanítja és összpontosítja az embert. Mi szinte semmit sem tudunk felmutatni ezekből az annyira kívánatos jelzőkből, hogy egészség, jólét, erő, intellektus, haszon, siker. Vállaljuk azt, hogy olyanok vagyunk, amilyenek. De azt teljes szívünkből. Így beszélünk szenvedésről, küzdelemről, sok munkáról, de az egységre való törekvésünkről, türelemről, elfogadásról, megbocsátásról is. Minden nap elhangzik nálunk a „szeretlek”, többször is. Isten felé is. Sokszor megöleljük egymást, gyakran azt is, aki először tér be hozzánk. Van, hogy folynak a könnyeink, de talán inkább a nevetéstől, mint bánatunkban. Tudunk örülni a legegyszerűbb dolognak, bár a következő pillanatban ugyanaz felbosszanthat. Együtt vagyunk, és bár ez fájdalmunkat megsokszorozza, az általa növekvő szeretetünket a Végtelen felé terelgeti.

„A közösség a feltámadás helye: egy szív, egy lélek, egy szellem.”

Vágyunk arra, hogy széttörjük az előítéletek falait, a társadalom egészét pedig gazdagítsuk azokkal az értékekkel, amelyeket a sérült testvéreink hordoznak. Áttetszőségük, egyszerűségük, nyitott szívük, befogadó szeretetük a bizalom és az elfogadás lehetőségei, melyben a személyiség kibontakozhat, önmagává lehet, őszintébbé válhat, és visszatérhet legbensőnk forrásához, Isten közelségéhez. Ebben a személyes kapcsolatban hordozzuk a közösség építéséhez való téglákat. Minden megélt élményünknek, ünnepünknek, örömünknek egy, ezen a világon túlmutató távlata van – a szeretetben egy, egymást hordozó, segítő, egyenlő testvérközösség.

„Egy közösség, amely növekedik, lassan rájön, nem önmagáért létezik. Az egész emberiségé, az egész emberiségért van a világon. Kapott adományát mindenki számára kell kamatoztatnia. „Szélesre kelltárnia mindkét karját és kezét, hogy ingyen adja azt, amit ő is ingyen kapott.”

Mint egy nagycsaládhoz, akikhez bármikor be lehet térni, úgy gyere el hozzánk. Nem kell készülni, tervezni, hozni, kiöltözni. Ahogy vagy, úgy gyere. Gyere kedvetlenül vagy gyengén, gyere vidáman, éhesen, gyere ölelésért, gyere, mert nincs hova menni. Mi itt vagyunk, de érted is vagyunk, hiszen egyedül nem tudunk megismerni, megszeretni, nem tudjuk odaadni azt, amink van: meghívást a szeretet örök lakomájára.

 

Bárka Ház

A Bárka lakóotthona a sérült ember számára ugyanazt jelenti, mint minden felnőtt embernek a saját lakása, háza: ez az otthonuk. Jelenleg a Bárka Házban 12 sérült ember él, 2 bentlakó és 2 bejáró segítővel.
A közösségi élet sok energiát, odafigyelést, alkalmazkodást igényel a lakók részéről is, ezért nekik is szükségük van arra, hogy el tudjanak vonulni a saját szobájukba, ami az ő személyiségük és ízlésük szerint van berendezve, és a szobájuk csendjében tudnak töltekezni.

Az étkezés a mindennapok kis ünnepe, amikor az egész lakóközösség egy asztalnál összegyűlik, hogy találkozzon, és együtt étkezzen. Az asztal körüli társalgás, nevetés is hozzá járul a lakóotthon családias légköréhez.

A lakók örülnek a vendégeknek, akik meglátogatják őket, szívesen tartják a kapcsolatot a régi ismerőseikkel, barátaikkal. Nagy ünnep a születésnap a házban. Minden ünnepelt meghívja a szeretteit, társai pedig külön meglepetéssekkel, terített asztallal készülnek, és felköszöntik őt a nagy napon.

A közösen vezetett háztartásban mindenki képességei és önkéntes vállalása szerint vesz részt. Az elvállalt feladatokat igyekeznek teljesíteni, és figyelnek is egymásra, mert ha az egyikük valami miatt akadályozva van a munka elvégzésében, akkor más valaki átvállalja a feladatát.

Az ökumenikus alapokra helyezett életközösség lehetőséget teremt Isten mélyebb megismerésére, ebből a szeretetkapcsolatból fakadóan pedig egymás hibáinak hordozására és elfogadására. A bennük rejlő sok értéket viszont csak az fedezheti fel, aki része ennek az életközösségnek akár segítőként, akár önkéntesként, akár régi, akár leendő barátként.

Bárka Műhely

A Bárka Kézműves Műhelye már több mint 20 éve biztosít ökumenikus közösség keretén belül munkahelyet és nappali ellátást a lakóotthonban életvitelszerűen élő és a Dunaharasztin és környékén családban élő fogyatékkal élő felnőtt személyek számára. A Bárka már kezdetektől fogva igyekszik olyan elfoglaltságot és munkát biztosítani, mely nem csupán időtöltés, hanem hasznos és értékes tevékenység lehet mindennapjaikban. Fontosnak tartjuk megmutatni másoknak, hogy közösségünk tagjai képesek minőségi és kreatív dolgok előállítására. Ezzel hozzá tudunk járulni a nálunk dolgozók önbizalmának és önértékelésének növekedéséhez, melynek következtében magukat is a társadalom hasznos tagjának láthatják.

Segítők koordinálása mellett nemez, szövő és gyertyaöntő részlegünkből egyedi, kézzel készült termékek kerülnek ki, melyeket boltunkban és különféle vásárokban igyekszünk értékesíteni. A mindennapos egyéni és kiscsoportos fejlesztő foglalkozások keretében pedig lehetőség nyílik adottságaik, képességeik fejlesztésére is.

A Bárka nem csupán munkahely, hanem közösségi színtér is, ahol az itt dolgozók hitük mellett megélhetik az összetartozás érzését, megtapasztalhatják a közösség támogatását és összetartó erejét, tanulhatnak alkalmazkodni, egymást elfogadni és szeretni.

Történetünk

Közösségünk az első Bárka közösségből gyökerezik, mely 1964-ben alakult meg egy franciaországi kisvárosban. Lelkiatyja Jean Vanier, aki Thomas domonkos szerzetespap által került kapcsolatba sérült emberekkel. Látva szenvedéseiket és vágyukat egy szeretetkapcsolat megélésére, meghívott két értelmileg sérült személyt, Philippet és Raphaelt, hogy hagyják el akkori intézményüket és éljenek vele együtt egy kis házban Trosly-Breuil-ben, amelyet Bárkának nevezett el.
A kis közösség hamar terjedni kezdett. Sokan keresték fel őket a világ minden részéből, hogy osztozzanak velük közös életükben és megismerjék közösségi működésük alapértékeit. Vanier csodálkozva figyelte, milyen rövid idő alatt alakultak ki más Bárka közösségek különböző országokban: 1969-ben Torontóban, 1970-ben pedig már Indiában, Elefántcsontparton és Hondurasban is.
Ez a gyors növekedés adta a Bárka közösségek nyitottságát minden kultúra, nyelv és szociális háttér iránt. Bár katolikus alapokon kezdett épülni, a Bárka ökumenikus és vallásközi közösséggé vált, egységét pedig az alapvető emberi értékek általi fókuszpont képviseli. A világban a remény és a szolidaritás jelképének hordozója. Mára 39 országban, 149 közösség hírdeti, hogy a sérült ember élete érték, hogy a velük kötött szeretetkapcsolaton alapuló szövetség megélése során mindenki képes a növekedésre. A Nemzetközi Bárkáról többet olvashatsz itt:  http://www.larche.org/

Magyarországon 1991-ben alakult meg a Bárka. Draskóczy Ildikót hívta el Isten arra, hogy megalkossa ezt a közösséget. Dunaharasztiban először a lakóház nyílt meg, ahol az alapító vezetésével elkötelezett, lelkes segítők életközösséget vállaltak 6 sérült emberrel, majd 1993-ban felépült a Bárka Kézműves Műhelye is, mely a bentlakók számára foglalkozási lehetőséget nyújtott. Rövid időn belül a lakókon kívül, olyan helyi és környékbeli sérült személyek is elkezdtek a műhelyben dolgozni, akik családjuk körében élnek.
Ma 12 sérült személy lakik életvitelszerűen a házban, bentlakó és bejáró segítőkkel együtt. Osztoznak a hétköznapok, a munka és az ünnepek megélésében. A Kézműves Műhelyben pedig közel 30 sérült ember részesül értékes munkavégzési lehetőségben, közösségi életben.